Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rend belül és kívül...

2004.10.25
Rend belül és kívül
Ötvös Nagy Ferenc zománcmunkái
 
  A fémek megmunkálásának tudománya az emberi kultúra hajnalát jelenti. Mítoszok vallanak arról, hogy ez a fontos ismeret nem e világi eredetű, hiszen minden jelentősebb kultúra istenektől származónak tekinti a kovácsmesterséget, az ötvösséget. Gondoljunk csak Hephaisztoszra a görög mitológiából, vagy Anu és Gilgames kapcsolatára Mezopotámiában: a bronzötvözés titkát az isten adja át az embereknek. A kovácsok-ötvösök által létrehozott mű is csodálatos tulajdonságokkal bír. Ilmarinen csodamalma az elérhető s egyben elérhetetlen mindenséget jelenti a finnek nemzeti eposzában. Az ötvösök egyfajta isteni tudás birtokosai s ismereteik révén a csodateremtés részesei. Alkotók, akik formálják a világot.    A mítoszok keletkezése óta évezredek teltek el, a tudás isteni eredetéről is megfeledkeztünk, azonban a fémmegmunkálás, az ötvösség művelői – s így Ötvös Nagy Ferenc rá a példa – kiválasztatnak: indulhatnak másfelé, egyszer csak mégis a mesterség ösvényén találják magukat.  
   Ötvös Nagy Ferenc ötvös, etnográfus, muzeológus, Szolnok megyében, Jászkiséren született 1948-ban. Mesterei Bokros László festőművész és Péri József ötvösművész voltak. 1983-tól kezdi el kísérleteit ötvöstárgyai díszítőanyagával, a zománccal. Olyan ötvöstárgyakat készített, melyeken döntő fontosságú volt a zománc – mint anyag. Nevéhez fűződik néhány – már-már feledésbe merült – zománctechnika felelevenítése. Hosszú évek kitartó munkájával sikerült újjáélesztenie az erdélyi sodronyzománcot,(Nagy serleg) mely munkáinak első jelentős szakaszát jelentette. Egész Európában a XV. században magyar technikaként ismertek. Másik nagy kísérletsorozata az a’jour (áttört) zoáncra irányult.(Lásd: A jour menű)   Az alkotás az anyaggal vívott küzdelem. Ez közhelyszámba menő kijelentés. Azonban Ötvös Nagy második jelentős korszakának a’jour zománcos művein nyomon követhető, hogy az anyag szabta korlátok hogyan válnak felismert lehetőségekké, hogyan oldódik a kiszolgáltatottság, hogyan válik egyenrangúvá anyag és az azt formáló ember. A 80-as évek végétől, a’jour munkáin megjelenő ornamentika egyre elvontabbá, absztraháltabbá, érzékenyebbé válik, s megfogalmazásában közelít a szecesszió formavilágához. A XIX. – XX. század fordulójának stílusában jelennek meg finom, apró használati tárgyai. Ettől az időszaktól kezdve válik kiforrottá az a’jour zománc alkalmazása, Fésű, Bross, Csanak, Pohár. A’jour munkáinak csúcsát jelenti az összetettebb, bonyolultabb formákkal, portrékkal, vésett beágyazott zománcos talpal készült Ősök kelyhe. Művei sorában igen jelentős helyet foglalnak monstranciái is, melyet a süllyesztett rekeszzománc és az a’jour zománc mellett finom filigrános díszítés gazdagít. Monstranciái a magyar ötvösség legszebb középkori hagyományait idézi, nem titkolt szándékkal (Lásd. Szakrális tárgyak menű).   1983-tól 1986-ig a jászberényi Tanítóképző Főiskolán, a rajz tanszéken zománcművességet oktat, s még ezekben az években (1984) kezdi megszervezni a Szolnok megyei rajztanárok számára a tiszakürti zománc alkotótelepet, amely az országban egyedülálló kezdeményezése volt. Szolnok megyei Pedagógiai Intézet, és a politikai vezetés támogatásával s szakmai irányításával megindult a munka, immáron 24. éve az óta is működik. 1986-ban az addigi szakmai és művészi tevékenysége elismeréseként felvételt nyert a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjába (ma MAOE). 1986-ban Kecskeméten telepedett le, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyének csábításának engedve lett a műhely munkatársa. Feladata volt, hogy kialakítsa az ötvösmunka, ötvöszománcozás műhelyfeltételeit, valamint az, hogy szakmai segítséget nyújtson a műhelyben dolgozó művészeknek. 1996-ig volt a műhely munkatársa, s az eltelt időben fontos szerepe volt abban, hogy az Alkotóműhely zománcművészeti hagyományokat ápoló, a kortárs művészek alkotási lehetőséget megteremtő tevékenységét ma már szerte Európában ismerik és elismerik. Munkásságával, mára európai hírnevet és rangot szerzett a magyarországi ötvöszománcozásnak. Művészeti tevékenységében jelentős helyet foglal el az ötvöszománcozás oktatásának megszervezése, melyre Debrecen városában kap lehetőséget, s mára országos hírű a debreceni zománcművesoktatás, a Kós Károly Művészeti Szakközép Iskolában. Eddigi szakmai tapasztalatait Zománcmívesség. Scolár Kiadó, 1997 címmel szakkönyvben foglalta össze, amely így lett egyszerre tankönyv és művészeti szakkönyv. Könyvének megjelenésével több száz éves éves hiányt pótolt, nemcsak a hazai, hanem az európai ötvöszománcozás területén is. Az oktatásban, művésztelepeken országosan elismert szakember. A hazai ötvösség nemzetközi hírű zománcművésze. 1996-tól, a zománcműhelyből történt eltávozásától, az ötvösségéről nem kevésbé híres alföldi városban, Debrecenben fejti ki művészeti tevékenységét. Így 1999-ben kezdeményezésére és művészeti vezetésével rendezték meg az I. Debreceni Ötvöszománc Szimpóziumot, mely a hazai ötvöstársadalom számára is nagy jelentőséggel bírt, ez volt az első ilyen jellegű szimpózium. Közben 1992-ben felvételt nyer a Képző-és Iparművész Szövetség Ötvös Szakosztályába. Buda Ferenc költő barátja egyik kiállítása megnyitóján mondta a következőt: „Rend belül és kívül”.
                                                                           

Dr.  Fogarasi Zsuzsa, művészettörténész      

a kecskeméti Ráday Múzeum igazgatója        

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.