Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Laik Eszter: Veretes csodák

2011.05.07

MŰVÉSZET/KÖNYVHÉT

Laik Eszter: Veretes csodák
Ötvösművészet a kezdetektől napjainkigborito-1.jpg
 
   Pompás kötetet adott a vizuális élményeket kedvelő olvasók kezébe a Scolar Kiadó, s a pompa ezúttal a szó szoros értelmében társítható a könyv tartalmához.
   A fémmegmunkálásban az emberiség történetének kezdetétől összekapcsolódott a mindennapi eszközhasználat praktikuma és az esztétikum utáni vágy: a díszítés már az első fémtárgyakon is megjelenik, hogy aztán csodás időbeli ívet alkothasson az egyszerű motívumoktól a legbonyolultabb rokokó cirkalmakig. Már a kezdet kezdetén milyen Pazar nyomokat hagyott maga után az emberi kéz! - ámulhat el a kötetet lapozgatva az olvasó az archaikus ornamentikán, amelyek stílusa, meghökkentő módon, a legmodernebb trendekkel ér össze az ékszer- vagy iparművészetben.
   Az ötvösművészet című - album saját címén jóval túlmutatva - nem csupán ötvösművészeti kalauz. Szerzője, Ötvös Nagy Ferenc a hazai zománcművesség egyik legjelentősebb alkotója, szűk értelemben vett szakterületén kívül áttekinti azokat a művészettörténeti állomásokat a népvándorlás korától a 20. század ötvösművészetéig, amelyeket érintve a népek és fémek kapcsolatából lenyűgöző változatosságú egyházi és világi használati tárgyak születtek. Mint előszavában kifejti: a kötet sem tud választ adni arra a rejtéjes történeti kérdésre, miként lett az ember életének része a fémmegmunkálás? Hogyan fedezte fel és nevezte el a különféle fémeket és ötvözeteket, a bronzot, a rezet, az ónt, és hogyan találkozott az arannyal? Hogyan jött rá olvaszthatóságukra, és hogyan határozta meg az ötvözethez szükséges arányokat? S egyáltalán: milyen eszközöket használhatott ehhez, amikor az adott korban még a szükséges szerszámok "ősei" sem álltak rendelkezésre? A ránk maradt tárgyak az ötvösség e nagy titkának őrzői, s ez teszi különösen izgalmassá az első évszázadokat feltáró fejezeteket.
   Ötvös Nagy Ferenc azonban nem elszigetelten kezeli tárgya históriáját: megrajzolja pontos történeti hátterét az egyes népek vándorlásának, a korabeli birodalmi, területi, majdan országhatárok alakulásának, de a nyelvek és kutúrák forrásának, érintkezésének, családfájának is. Szubjektív vallomáshoz kell itt kitérőt tennem: először vált összefüggéseiben világossá számomra a szétszabdalt szemléletű, részletekben elmerülő történelemkönyvekből soha össze nem álló látkép a népvándorlás koráról, a görög, etruszk, római és bizánci (és még tovább, akár a jelenkorig) kapcsolatok földrajzi alakulásáról és kölcsönhatásáról. Ötvös Nagy Ferenc lényegretörően vezet végig az európai és ázsiai helyszíneken, miközben mindig az okokra keresi a választ: mi indította el a nagy népvándorlást: miért kapta a kissé pejoratív árnyalatú román ("Rómára hajózó") stílus az elnevezést; miért a 12. században alakult ki lassan a később az abszolút monarchiához vezető erős központi hatalmak - és még sorolhatnánk. Kötete nyugodt szívvel ajánlható történelemkönyvnek is, de legalább segédkönyvnek a történelemtanuláshoz.
   S a látvány maga a fémesen csillogó csoda… Végig haladva a fejezetek kronológiáján világossá válnak az egyes korok stílusjegyei, és az imént dícsért „összefüggés-szemléletnek” köszönhetően azok oksági háttere is. A magyarországi Egyeden talált római bronzkancsólelet és díszítése például a Pannóniában elterjedt egyiptomi Isis-és Osiris-tisztelet emlékei s az e korból származó, kézmosásra használt edények a testi-lelki megtisztulást kifejező rituálék fontosságáról adnak hírt.
   A bájosan funkciótlan barokk tárgyak a kor milliőjében elhelyezve rögtön értelmet nyernek: „a vallási fanatizmus felszabadította a szenvedélyeket”  a tobzódó ornamentika a reneszánsz fegyelmezettséggel szemben magát az élet habzsolását jeleítette meg. Josephine császárné asztali készletét elnézve a kor barokk enteriőrjében a tekintet és az érzékek egy pillanatra sem nyugodhatnak meg, annyi látni-és tapintanivaló bujaság kínálkozott akár egy terített asztalon is. Az egyházi kegytárgyak, a szentségtartók, úrasztali kelyhek, monstranciák és úrmutatók lenyűgöző szín-és motívumáradattal sokszorozták a felületükről visszaverődő fényességet a korabeli hívők elkápráztatására.
   A modernebb művészetet kedvelőknek A technicista ötvösség című fejezet igazi vizuális csemege: csábítóan ötletes dizájnnal bukkannak fel a századforduló teáskannái, asztali készletei vagy ékszerei - a modern olvasót rögtön a hatalmába keríti a birtoklási vágy.
   És meglelhetők a kötetben azok a híres „sztártárgyak”  és történeteik is mint a Fabergé-tojások, vagy a nagyszentmiklósi kancsó…
   A kötet gazdagon illusztrált fejezeteit fotómellékletek egészítik ki, ahol az adott korból származó ötvösművészeti tárgyak bőséges válogatásával szolgál a szerző. A szintén illusztrált kötetvégi időrendi táblázat kiváló összefoglalója a fejezetekben részletesen taglalt fémmegmunkálási díszítési technikák és stílusok fejlődésének, a szómagyarázat pedig a szakmai eligazodáshoz segít.
   S arról se feledkezzünk meg, hogy az egyszerre albumként, tankönyvként, szakkönyvként, művészettörténeti munkaként forgatható kötet nem utolsósorban maga is remek ajándéktárgy: felér egy ékszerrel.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.