Ötvös Nagy Ferenc ötvös - iparművész

A. Hédervári Zita belsőépítész, iparművész-tanár

 

 

   A képzőművészeti, síkbeli képektől kezdve, az iparművészet sokféle ágán keresztül, főleg az ötvösszakmához, de egyéb térbeli létesítményekhez, az építészethez is kapcsolható a zománc.

   Nem könnyű feladatra vállalkozott Ötvös Nagy Ferenc, amikor elkészítette Festőzománcozás című könyvét. Valószínűleg tudatos a címalkotás, hiszen köznapi értelemben általában tűzzománcozásról beszélünk, a szerző pedig kiemelten foglalkozik a fedőzománc technikáiban rejlő festőiséggel.

   A divatirányzatok esetében megfigyelhető, hogy a divatstílusok harminc-negyven évenként ismétlődnek. A zománcművészetben nem évtizedes, hanem évszázados ugrásokról beszélhetünk, valamint funkcionális és minőségi változásról is. "Az ókorban és a középkorban ékszerek, szakrális tárgyak díszítésére használták" - írja a könyv bevezetőjében a szerző. Gondoljunk a művészettörténetből ismert római San Paolo fuori le Mura-bazilika bronzkapujának betéteire, amelynek mezőiben, zománcozott figurák és keresztek láthatók. Bizánci fémművesek készítették, közel ezer évvel ezelőtt; de természetesen tudjuk, hogy a számunkra legfontosabb zománcozott emlékünket - Szent István király koronáját is - zománcbetétek díszítik, és ez a római kapu gyártását megelőzően, több mint száz évvel azelőtt készült.

   A mesterség „titkainak” szakszerű ismertetésével, az átadás igényével írott és szerkesztett könyvben jó érzés elmerülni.

   Ötvös Nagy Ferenc néhány évvel ezelőtt már írt erről a témáról. Az 1997-ben megjelent Zománcmívesség című könyvben részletesen taglalja a kortörténet szerinti zománcozási technikákat, így a mostani kötetének az első fejezetében - bár szintén felsorakoztatja a múttörténeti értékeit, de - főleg napjaink zománcművészetének irányzataival, művészeti alkotásaival foglalkozik, és csodálatos fotóanyag kiválasztásával tette értékessé e művét.

   Az első fejezetben - A zománcozás „reneszánsza” Magyarországon című részben - gyors körképet kapunk a 15. századi sodronyzománcozástól kezdve az egyházi tárgyak és a szecesszióban dívó ékszerzománcozáson át az ötvösséggel szervesen összeépülő, kihalóban lévő szakmáról, mint például a cizellőr, a vésnök stb., és és a feledébe merülő vagy "rangját vesztett" niellóról.

   Természetesen nagyobb hangsúlyt kapnak a közelmúltban, az 1960-as évektől az ötvösszakmában tevékenykedő művészek. Megcsodálhatjuk Engelsz József ötvösművész cizellált zománcmunkáját, Péri József rekeszzománc betétes (áttört zománcos, a szerző) szitakötőjét, vagy Muharos Lajos zománcaplikációit.

   A könyv első fejezetének anyagát különös gondossággal, mindenre kiterjedő figyelemmel válogatta össze és fotózta le a szerző. Koleszár Arany egyszerű kialakítású, kedves zománcfigurái eszmeiségükben is újat hoztak, csakúgy, mint a fiatalon e földről "távozott" Bardocz Barna ötvösművész kiemelkedő alkotása. A stilizált kereszt közepén a világot jelképező gömböt zománc borítja vízözön hullámtenger övezi, és a morajló víztömeg - a kereszt álltal megzabolázva -, rendhagyó módon, felhasított véglezárású; de a felbontott keresztforma mind a négy oldalán hét-hét "vágás", vagyis ritmizáló hosszúságú ágvégződéssel zárulnak a keresztvégek, így még jobban fokozva az örvénylő hullámok ás a zománc rideg szépségének hatását. Bicsár Vendel Planetárium című alkotása esetében a különleges forma és a tüzzománc élénk, feltörekvő, egyre erőteljesebb színeinek összhangjában gyönyörködhetünk. E könyvben is láthatóak Lantos Ferenc burkolatzománcai, közöttük a kaposvári óvoda építészeti elemének egyike. A szerző métatja Kátai Mihálynak a kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelepért tett fáradozásait és Turi Endrének, a Zománcművészeti Alkotóműhely vezetőjének munkáját, s bemutatja alkotásaikat. Kátai Mihály festőművész táblakép zománcát,Turi Endre múlttörténetből merítő plasztikai zománcait, valamint a szerző néhány sodronyzománc jellegű tálját, illetve zománcozott különleges ivócsanakját láthatjuk a színes fotókon. Meg kell említeni Sisa József kiemelkedő szépségű rekeszzománcait és Papp György népművészeti ihletettségű zománcmunkáját, amelyek mesevilága a gyermekrajzok lendületességével hat.

   A második fejezetben a zománcot mint nyersanyagot tanulmányozhatjuk. Részletesen megismerkedhetünk a zománc fogalmával, felületalakító voltával, elolvashatjuk műszaki nyelvű, szabatos meghatározását, és olvashatjuk a zománc alkotóelemeinek csoportosításáról. Megismerhetjük a zománc anyagszerűségét, fizikai, kémiai tulajdonságait és szerkezeti kialakítását befolyásoló jellemzőit, szemléletes ábrákon bemutatva a fémek zománcozás hatására megmutatkozó sajátosságait, a kontrazománc - ellenzománc - szerepének fontosságát. Az ismert, hőtágulást csökkentő feladatukon kívül megismerhetjük a hálózatképző oxidok egyéb fontos szerepét is. A kémiai összetételeket taglaló magyarázatokkal támasztja alá a szerző - aki ebben a részben Tóth Lajos - a fehérítőanyagok, a színezőanyagok részletes megismerésének fontosságát, és ismerteti a különböző fémekhez való kötési mechanizmusokat.

   A könyv harmadik fejezete az alapzománcokkal, a zománciszapok készítésével, a színekkel, a transzparens zománcokkal, a púderzománcokkal és a szitazománcok sajátosságaival foglalkozik.

   A zsírtalanított fémanyag megdolgozása után elsődleges fontosságú a jó minőségű alapzománc elkészítése. Az alapzománc leglényegesebb feladata a fém és a zománc közötti kötés biztosítása, azért, hogy maga az alapzománc a következő zománcréteg számára sima, egyenletes felületet adjon, valamint kiegyenlítse a fém és a zománc közötti feszültségeket. Az alapzománc egyben átmeneti kiegyenlítő "rétegként" is funkcionál, hiszen feladata a fém és a zománc hőtágulás miatti feszültség-különbségeinek kiegyenlítése az újabb égetések során is. Olvashatunk a gyártás részletes folyamatáról, kezdve a golyósmalom porcelán alapanyagú golyóinak leírásától az őrléshez használt adalékokon át a víz szükséges mennyiségéig, ezek táblázatban is rögzítésre kerültek. Megkülönböztetett hangsúllyal emeli kia szerző a zománciszapfélék megfelelő tárolását. A különböző tárolóüvegek jó minőségű, színes fotókon is láthatóak. A fedőzománcok feladatainak taglalása után, színtani ismeretekről, a színek telítettségéről és a zománc fényéről olvashatunk, megtekinthetjük az iszapzománcok kódszámos színmintáit. "Égetési útmutatót" közöl a szerző, és megismertet a gyártási technológia szerint két csoportba osztható: sötét vagy telített színű és az átlátszó vagy transzparens zománcok sokféleségével. Szakmai "titkok" eredményeinek fotóit is láthatjuk: például érdekes a harmadik égetés után "előbújó, mákossá" vált titánfehér zománc, a szemcsés egybeolvadás a telített zománcszínekkel. A szitazománc készítéséheu használható zománcpor és olaj keverési arányairól, majd a miniatúrafestés alapanyagainak összetételéről, a zománcporból készített paszta előállításáról, gyártási technológiájáról kapunk áttekintést e fejezet végén.

   A negyedik és az ötödik fejezet a különböző fémek előkészítési, megmunkálási műveleteivel foglalkozik, a készítési menet sorrendjének fázisokra bontásával, részletes műveletleírással segítve a tényleges gyártási, készítési folyamatot. Fényképanyag kíséri e fejezet szövegmezőit si, és megtekinthetjük a zománcnak kanállal történő terítési módját, vagy a szórópisztoly megtöltését, és a használata során létrehozott zománcot, szórt felületeket. Látványos az ötödik fejezet befejező, Színpróbák részének oldalpárja, amelyen a színekben rejlő lehetőségek kiaknázására, a próbaégetéseknek a fontosságára buzdít a szerző.

   A hatodik fejezet a könyv "kvintesszenciája", amelyben a szerző az összes fontos és eddig még nem tárgyalt zománcozási eljárást kívánja bemutatni, az előző fejezetek elméleti ismereteire építetten. Szeretném kiemelni néhány mondatát: "Általános alapelv, hogy nincsennek alapelvek a festőzománcozásban. Minden csak a technológia következményeként jöhet létre, és mindenkinek saját magának kell megszerezni a tapasztalatokat, megismernie az anyagot, az égetéssel járó lehetőségeket, mert a festőzománcozás a "tűzzel való pikturálás-t is jelenti".

   Vaslemezre, rézlemezre felvitt csodálatos zománcalkotások sokaságával illusztrálja a könyv a festőzománcozás kimeríthetetlen lehetőségeit. A művészi alkotások midegyike más-más miatt késztet gyönyörködésre, például szín-és folthatásai miatt Hévizi Éva, Sas Zsuzsa és Mayer Berta alkotásai, vagy Tóthné Gácsi Annának a legfestőibb jelzőt kiérdemlő művészi munkái a bizonyítékok. Élmény olvasni a szerző sorait a zománclazúrozásról,, a festői lazúrozás technikájáról. A hatodik fejezet következő két része, a kecskeméti technika és reliefzománc néven, sajátos, egyedi felületképzésről szól, különös színhangú felületalakítások fotóinak kíséretében. A transzparenszománc égetési eljárásának folyamatát írja le a szerző - a meghatározott kódszámú zománc felhasználását (adott sorrendben) és a karcolási technikák menetét - Turi Endrétől idézve.

   A zománcminiatúrákkal kapcsolatban a miniatúrafestés technológiai szakaszait követhetjük a következő oldalakon, és meggyőződhetünk az eljárás fázislépéseinek közérthető közlésmódjáról.

   A sgraffito-technika ismertetésénél is látványosan mutatja be a könyv a készítés menetét. Vas és rézlemezen is megtekinthetjük a motívumok rajzolását, karcolását, a zománcszínek ecsettel történő felvitelét. (A rajzok vázlatok alapján való elkészítésében Nagyné Szikszai Márta jeleskedett.)

   Külön „ajándék” a táblázatban összesített műveleti sorrend, amelynek minden lépését, feladatmenetét fázisrészekre bontottan is olvashatjuk.

   A könyv befejező, hetedik fejezetében - Iparművészeti technikák címmel - kerül bemutatásra a kikeféléses sablontechnika, a szitázási eljárások és rátétes, vagy sziluettzománc-technika. Megismerhetjük a fényérzékeny emulzióréteggel bevont szitaszövet - fény hatására történő - sajátos viselkedését, a nyomdatechnikában ismert többszínnyomásos eljárás műveleti sorrendjét. A bemutatott, szitázással készített Balanyi Károly-alkotások mindegyike különös, de legmegkapóbb, az édesapja emlékére készített - fotografikus eljárást alkalmazó - zománcképe. Nagyon látványos és közkedvelt díszítési eljárás a "kikeféléses" zománcozási technika, ennek alkalmazásakor kartonsablonokat kell használni. A technológia lényegének, eljárásmenetének ismertetése után a rászitázási eljárást a saját alkotásának fázislépései alapján mutaja be a szerző. A fotókon láthatóak az apró technikai fogások, és a leírás részletesen ismerteti a munkafolyamat lépéseit, majd a követkző oldalon megtekinthetjük az elkészült alkotás fotóját.

   A kötetben lévő fotókat a szerző, Ötvös Nagy Ferenc készítette. A záró oldalon köszönetet mond a könyv létrejöttét támogatóknak, minden kollégának, segítőnek, és a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyének az archívum anyagának felhasználásáért.