Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÍGY KÉSZÜLT - HOW IT'S MADE

2018.09.10

   5.jpgAz ötvös-fémműves mesterség történetének korábbi szakaszaiban – és remélhetőleg napjainkban is akad rá példa – igen fontos értékkel bírtak, amikor az idős mester az arra méltó tanítványra – fiára – testálta műhelyét, a mesterség „titkait”, s őt, mintegy szertartásosan felhatalmazta életművének folytatására. Ez a szokás évszázadokon át tartotta magát, mígnem a változásokkal együtt a felbomló céhrendszer, társadalmi, gazdasági átalakulások következtében, majdhogy nem eltűnt az ötvösmesterség. Azt is tudjuk, hogy miért: a céhrendszer zárkózott természetéből következett, hogy szigorúan őrizte az ipari titkokat, de valamennyi között a legszigorúbban a nemes ércek művelői, maguk az ötvösök. Így öröklődött apáról - fiúra, mesterről – inasra!

   A régi magyar ötvösségnek nem valami sok az írásbeli emléke. Különösen keveset foglalkoztak magával az ötvösműhellyel, szerszámokkal, s még kevesebbet a munkafolyamatok leírásával. A legjelentősebbek ezek közül pl. Theophilus Presbyter középkori technikai leírásai:    

   Különféle művességekről címmel, Takács Vilmos bevezetőjével és jegyzeteivel. Műszaki Kiadó, Budapest 1986.

   Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében, Corvina Kiadó, Bp. 1968. A mű eredeti címe: La vita di Benvenuto Cellini, 1728

   Ballagi Aladár: Kecskeméti W. Péter, ötvöskönyve, 1640. Archaeológiai Értesítő. 1883-84

vagy Vattai Erzsébet: Néhány adat az ötvös mesterség és szerszámok történetéhez. (XI-XIX. sz.) Archaeologiai Értesítő 1953. 151. 1.

   A legújabb kori könyvkiadás három igen jelentős műve melyek több száz éves hiányt pótoltak, Ötvös Nagy Ferenc: Zománcmívesség, Scolar Kiadó Bp. 1997; Ötvös Nagy Ferenc: Ötvösművészet A kezdetektől napjainkig, Scolar Kiadó Bp. 2011 valamint a Zománcművészet A kezdetektől napjainkig, Scolar Kiadó Bp. 2014  címmel. Ezek a könyvek választ adnak a kezdetekre, és arra, hogy később, a technológiák hogyan épültek egymásra, s alakultak ki új technikák és munkamódszerek.

     Korunkban, amikor az ötvösségről szólunk sok részre szabdalt szakmák jutnak az eszünkbe, úgymint fémműves, aranyműves, ezüstműves, vésnök, cizellőr, zománcműves, drágakőfoglaló stb., de összefoglaló névvel – ötvös – csak a magyar nyelvben találkozunk, amely tartalmazza mindet. Úgy gondolom, hogy napjainkban is szükség van olyan ötvös-technológiát megosztó leírásokra, melyek „műhelytitkokat” árulnak el.  Ez a könyv a “titkok könyve” tehát, melyből kiderül, hogy nincsenek titkok. A munkafolyamatok által betekintést kapunk olyan munkákba, amiken keresztül látható, hogy művelői – akik nem őrzői, hanem átadói – a klasszikus ötvösség jelentősen több területén otthonosan mozognak, s praktikus megoldások, ötletek sorozatával szolgálnak. A könyv egy „képes” szakkönyv tehát, melyben a szövegen felül az információk többségét a fotók hordozzák, és nyújtanak vizuálisan segítséget a műveletek végrahajtása során.

   Remélhetőleg ezzel a könyvvel behozzuk a több száz éves lemaradást és korunk mesterei is kapcsolódnak a fentebb felsorolt szakmai jegyzetekhez, leírásokhoz folyamathoz, még éppen időben. Szóljon ennek a könyvnek tartalma az ifjú ötvösjelölteknek, a már meglett mestereknek valamint a műértőknek, hogy szakmai tudásunk csakis egymásra épülve gyarapodhat, és az igazi továbblépés multunk ismerete nélkül szinte lehetetlen!

   A művészettörténetben pedig új paradigma váltásra lesz szükség, mert a művészettörténészek feladata körül-belül az avangarddal véget ért.  

 

Kecskemét, 2017