Ötvös Nagy Ferenc ötvös - iparművész

   A nagyszentmiklósi kincset sokan ismerik és feltételezem, hogy látták is a Magyar Nemzeti Múzeumban 2002. márciusában rendezett kiállítás alkalmával. Azt azonban nem állíthatom, hogy a többség érti is, hogy a rajtuk szereplő ábrázolások mit is jelentenek. Mára az akkori művész által megrajzolt motívumok jelentése többé-kevésbé feledésbe merült és csak az maradt meg, hogy szép. Nos, ez alkalommal kísérletet teszek arra, hogy újra értelmezzük a fejedelmi nemzetős ábrázolását és szerepkörét ezen aranykincseken.

   Közismert Emese álma. Eszerint Emese és a turul¹ nászából fogant az Árpádok nemzetségének első fejedelme, Álmos. De nemcsak az Árpádok tartották a turult ősüknek; Dzsingisz kán álmában megjelenő égi madár „Tsingisz”, „Tsingisz” vijjogása hallatára kapta Dzsingisz nevét.

   A pusztai népek uralkodói szakrálisak voltak. Ez azt jelentette, hogy az ég rendeltetéséből lettek fejedelemmé. A fejedelem az égi főistennek volt a földi megtestesülése. Azért volt fejedelem, mert az uralkodásra rendeltetett nemzetségből származott. A ragadozó madár, a legerősebb a madarak között, úgymond megfelel a fejedelem szimbólumának, mint legerősebb az emberek között. Az uralkodó egyenlő volt a főszellemmel, és egyben dicső ősök születtek újjá benne. Ezt az Emese álmában Álmos turultól való foganása bizonyítja: az állatalakot ölteni tudó égi főszellem ismét fejedelemmé születik Álmos és a dicső fejedelmek nemzedéke folytatódik. Emese álmának párhuzamát megtaláljuk egy burját mondában is (Holmberg: 1925. 505). Ebben a mondában az égi szellemek egy sast, az első sámánt küldik a fölre, hogy az embereket oltalmazza, de ők nem értik a sas hivatását. Ekkor egy asszonyt talál a sas és azt álmában teherbe ejti. Az asszony fiúgyermeket szül és ez lesz az első emberi sámán. (1.fotó)

                                                  1.fotó 7. számú korsó  

   Közhely, hogy az oroszlán alakja a fejedelemség és az uralkodás szimbóluma. Ha ehhez az ábrázoláshoz az égi származás szimbólumát, a griffmadarat, sólymot hozzákapcsoljuk, előttünk áll a négylábú griff. ( 2. fotó) Ez a griff a magyar és a pusztai népek művészetében szorosan a fejedelemség intézményéhez fűződik. Tehát a mondákból tudjuk, hogy a hős, fejedelem, vagy sámán egy földi asszony és egy ragadózó, madár alakú égi szellem nászából születik. Itt a szellem újjászületése hangsúlyozandó, nem egy ember és egy állat fizikai érintkezése. Ezt lényeges kihangsúlyozni, mert az ábrázoló művészetben több olyan jelenet található, ahol egy négylábú griff, vagy füles ragadozó madár - vagyis az égi főszellem és a fejedelmi hatalom egyesített szimbóluma - egy patás állatra csap le. A két állat mozdulata párzási jelenetet sejtet, nem állatviadalt. (3.fotó)

                      2. fotó Hasas pohár griff ábrázolással                                                 

3. fotó 20. számú tálka, párzási jelenete                                                   

Ha a fejedelem fő szerepét kívánta a sztyeppei művész ábrázolni, ismét a négylábú griff - égi madár és a földi hatalom oroszlánformájának összeforrása - képét alkalmazta. Ez esetben a fejedelem életet védő és oltalmazó szerepét, vagyis a fejedelem alaphivatottságát, az életfát² - világfát - őrző védő helyzetben állított griffek jelenete fejezi ki. Írásos emlékek és néprajzi adatok alapján kijelenthetjük, hogy a honfoglaló magyarok fejedelmei, tehát Álmos és Árpád, szakrális fejedelmek voltak éppúgy, mint az orkhoni türk kagánok, a kazár kagánok, és az ázsiai hun shanyük, az „ég fiai”-ként tisztelt uralkodók. Tehát, a fejedelem az ég által hivatott arra, hogy a világmindenséget megóvja, vagyis népét és annak életét oltalmazza. Ezt a szerepet szimbolizálja az életfát közrefogó griffpár. (4.fotó)

                                     4. fotó 8. számú tál részlete

Jó példák erre a következő művészi ábrázolások: a bezdédi tarsolylemez (5-6.fotó), a nagyszentmiklósi kincs szilkéje, a magyar koronázási palást-gallér díszei közt két griffpár.

           4-5.fotó Tarsolylemez, Tiszabezdéd

¹A turul nevű ragadozó madár az Árpád család őse. Ezt Anonymus is és Kézai krónikája is közli. Kézai azt is megjegyzi, hogy ez a nagy madár volt Attila hun király pajzsán is. A turul szó ótörök eredetű, és annyit jelent, mint vadászsólyom, sólyom vagy sas. Kézai így ír a képeskrónikában A magyarok elterjedésének kezdete a szittyaország keleti részében c. részben: „…ama (ti. Szittyaország) pusztaság hegyeiben pedig kristály található, és griffek fészkelnek ott, és ott költik ki fiókáikat a legisfalk madarak, melyeket magyarul kerecsennek nívnak.” (Képes krónika II. 1964. 72) A griffmadár ill. turul egy nagy, csodás, oltalmazó lény, mely alakja a mesékben és fejedelmi eredetmondánkban erős gyökeret mutat.

²A világfa – életfa – a világ közepéből (köldökéből) nő ki és a koronája az eget tartja fenn, hogy le ne essék. Az életfán madáralakban ülnek a megszületendő lelkek, akik a földi asszonyok méhébe hatolva emberként születnek majd a világra. (Róheim: 1917.82-3.)